Az élet jó dolgait még mindig ingyen osztogatják

A baljós jelek mindenhol ott vannak, hogy az élet mindenki számára egyre nehezedik, és ezen feketén gomolygó felhők egyre nagyobbnak tűnnek, ahogy közelednek felénk.
Lassan mindannyian elgondolkodunk rajta, hogy egy menő autó, egy pár dögös cipő a kirakatban, avagy egy luxusnyaralás annyira nem is számítanak sokat az életünkben, ha figyelembe vesszük, hogy ezek a dolgok mennyivel is tesznek minket értékesebb emberré.

Mikor először olvastam róla az újságban, hogy a Színházkert körül feltúrják az utat, és egy teljesen eltérő forgalmi rendet alakítanak ki, úgy gondoltam, hogy ez jó nagy torlódásokat fog okozni az amúgy sem dugóktól mentes útszakaszon.

Többször elgondolkodtam már rajta mikor a különböző helyekre kitett szelektív hulladékgyűjtő szigeteket látom, hogy vajon hányan is vannak Veszprémben, akik tényleg komolyan veszik a szelektív hulladékgyűjtést. Személy szerint én sem…. és ennek a legnagyobb oka talán a lustaság.

A minap kapott szárnyra a hír, miszerint aki nem ura saját helyzetének, képzelgésekkel egészíti ki azt. Amolyan mentális tornamutatványokkal segítünk magunkon. Van is mit segíteni, hiszen aznap közölték a híradóban, hogy a 149 ezres bruttó bérből (amit munkaviszonyból származó átlagjövedelem címen bevallottak) nem lehet megélni és jóval többet fogyasztanak az emberek.

Tarka Magyar, hí a haza!/ Itt az idő, most vagy soha? - Lehetett volna ez is az október 4-ére megérett és aznap megrendezett Tarka Magyar! elnevezésű megmozdulás egyik jelmondata. Elég volt már a sok gyűlölködésből, végre történt valami, de az igazat megvallva sokak szerint nem volt nagy durranás. Véleményem szerint azonban, ha kissé hatástalanul is, de végre valakik felemelték a hangjukat az erőszak és kirekesztés ellen. A százezres tömeg helyett azonban csupán hatezren vonultak a Hősök terére. Rosszmájúak kifogásolták az alacsony részvételi számot, de ők sajnos a lényeget nem látják, ami ez egész kezdeményezés célja.