A Hunza királyság titka
A Himalája távoli hegyeiben, Nyugat-Pakisztán, India és Kína között van egy kicsiny királyság, amelyet Hunzának hívnak. Az ott élő emberek híresek hihetetlenül hosszú életükről és jó egészségükről. A hunzáknál nem ritka a száz év fölötti kor.
Sárgabarack: a legbecsesebb érték
Napjaink orvostudománya nem tud választ adni arra, miért mentesek ezek az emberek a ráktól, viszont érdemes megfigyelnünk, hogy a hagyományos hunza étrend az átlagos amerikai étrendnél sokkal több mikrotápanyagot (például mintegy kétszázszor több B17-vitamint) tartalmaz. Ami azt illeti, ebben az országban, ahol a pénz fogalmát nem ismerték, a gazdagságot az ember birtokában lévő sárgabarackfák számán mérték le. A legbecsesebb értéknek a sárgabarackot tartották.
A Hunza királyságba eljutó egyik első orvoscsoportot a világszerte nagyrabecsült brit sebészorvos, Dr. Robert McCarrison vezette. Az amerikai orvosszövetség újságjának 1922. január 7-i számában Dr. McCarrison ezt írta: „A hunzáknál nincs ismert rákos eset. Ennél a népnél… hatalmas sárgabarack-ligetek vannak. A sárgabarackot a napon szárítják meg, és igen bőséges mennyiségben fogyasztják.”
A nebrasakai Dr. Allen E. Banik szemorvos is ellátogatott Hunzába. A hunzák földje című könyvében így ír a történtekről: „Az első sárgabarackhoz fűződő tapasztalatokat akkor szereztem, amikor útikalauzom frissen, a fáról szedett le néhányat, majd egy hegyi patakban megmosta, és a kezembe adta őket. Megettem a pompás gyümölcsöket, a magokat pedig egyszerűen a földre dobtam. Az egyik idősebb férfi hitetlenkedve rám nézett, majd megállt, és felszedte a magokat. Két kő között összetörte, majd nekem adta őket. A kalauzom mosolyogva azt mondta:
– Egye meg, ez a gyümölcs legjobb része.
Mivel felkeltette a kíváncsiságomat, megkérdeztem:
– És mit csinálnak azokkal a magokkal, amiket nem esznek meg?
Azt felelte, sokat eltesznek későbbre, de legtöbbet finomra őrlik, majd sűrű olajat préselnek ki a porból. Néha, amikor szükségünk van, lenyelünk egy kanálnyit. A horzsolásokra is jó krémet lehet készíteni belőle.” Említésre méltó az is, hogy a hunzák napi A-vitamin-fogyasztása tizenöt-húszszorosa a hivatalosan megszabott, engedélyezett maximumnak. A hunza nők bőre feltűnően sima még idősebb korukban is. Általában elmondható, hogy az arcuk alapján tizenöt-húsz évvel fiatalabbnak tűnnek, mint a világ más részein élő asszonyok. Azt állítják, titkuk kulcsa a sárgabarackolaj, amellyel csaknem mindennap bekenik a bőrüket.
A hunzák tehát a sárgabarackot, annak magját és a magjából készült olajat használják mindenre. A nyugati tudósok túlnyomó többségéhez hasonlóan nincsenek tisztában a gyümölcs vitamintartalmának kémiai és élettani hatásaival, de a tapasztalat segítségével megtanulták, hogy bőséges fogyasztása és használata jobbát teszi az életüket.
A mindenre használt sárgabarackon kívül a hunzák főleg gabonaféléken és friss zöldségeken élnek: hajdinán, kölesen, lucernán, borsón, babon, fehérrépán, salátán és különféle bogyókon.
Nem csak a hunzák
A hunzákon kívül még számos népcsoport van, akiknél ismeretlenek a fehér embereket gyötrő betegségek, és természetes az egészséges állapot és a hosszú élet. Az észak-amerikai indiánoknál szintén csaknem teljesen ismeretlen volt a rák, amíg hűek maradtak törzsi szokásaikhoz és ételeikhez. Pedig a hopi és navajó indiánok körében végzett vizsgálat a következőket állapította meg 1949-ben: „Az indiánok étrendje – úgy tűnik – gyenge minőségű, elégtelen mennyiségű és nem kellőképen változatos ételekből áll. Sok orvos eltűnődött azon, hogy vajon van-e ennek köze ahhoz a tényhez, hogy a Ganado Arizona missziós kórházban megvizsgált 30 000 indián között mindössze 36 rosszindulatú daganatos esetet találtak. Az orvosok szerint ugyanennyi fehér ember között körülbelül 1800 rákos eset fordult volna elő.”
elixir.hu
