Megér-e a túltáplált ex-politikus, Hagyó Miklós egy sort is? Sajnos igen, mert az elmúlt 8 év tipikus szerencselovagja, egy villám karrier, és még gyorsabb bukás szimbolikus alakja. Talán egy MSZP-n belüli torzsalkodás vesztesévé vált?
Legyőzője az a Kocsis István, aki volt már Pakson igazgató, amikor a „jelentéktelen” reaktor baleset történt, - és ő éppen vadászgatott talán Gyulajon - utána az MVM-hez emelkedett, majd a BKV első embere lett. Tudják, őt piszkálták nem is olyan régen autóvásárlási ügyekkel és Hagyó miatt veszélyben is volt frissen szerzett pozíciója. Ám fordult a kocka. A megingó Kocsis új erőre kapott, fogást talált Hagyón és végig is vitte az akciót. A fejek hullottak, a börtönök teltek – de nem
eléggé – Kocsis pedig újabb „áldozatokat” keres és talál.
Jó pofa ám Hagyó ezzel a mentelmi joggal! Azt hiszem, az új országgyűlés megalakulásával jár le a védettsége, mivel ebben az esetben felmondási idő itt nincsen. Addig is arra gondolnék, ha nem lenne ilyen szilárd a közrend, több hete van, – ne adj Isten – hogy a nyomokat vagy magát tüntesse el, más gyanúsítottakat, tanúkat fenyegessen. Látszik, hogy dolgozik, mert az ingatlanait már eltüntette azzal, hogy lányának ajándékozta azokat. A gondos magyar apa! Vélhetően nem erre találták ki a mentelmi jogot.
A csúcs az, hogy Demszky elképzelhetőnek tartja volt helyetteséről, hogy a Balogh Zsolt által a vele szemben megfogalmazott vádak igazak. Nem akarok átlagot számítani, de ha a csókosának nem mondható Balogh két hónap alatt adott át hetvenmillió forintot adott át, akkor ez egy évre számolva négyszázhúszmillió. Demszky-től még jutalmat is kapott Hagyó, ami a jó munkáért adható elismerés, ezért is érthetetlen elpártolása helyettesétől.
Még szép, hogy politikai felelősséget érez az ügyben. De mi a politikai felelősség? Jelenlegi olvasatomban az, hogy mindenki elmehet oda, ahova akar, mondhatnak bármit, én nem mondok le, csak politikai felelősséget vállalok, ami egyenlő a nagy semmivel.
Szekeres Imre is így tesz, sőt vizsgálódik, tisztáz. Kit próbál tisztázni, csak nem magát? Az olvasók közül néhányan biztos voltak sor- vagy hivatásos katonák, nekik talán nem kell magyarázni, mi folyt a honvédségnél akkor és később! Most még Szekeres van megsértve, hogy a Nemzetvédelmi Egyetem rektorát milyen megalázó körülmények között vették őrizetbe. Nem arról beszél, hogy kis híján nemzetbiztonsági katasztrófa maga az őrizetbe vétel ténye is. Megkérdezhetjük, mi folyt az egyetemen, mire tanította rektor elvtárs vagy úr a hallgatóit, mit követelhetett a beosztottaktól?
Biztos arra tanította őket, mint amire a minisztériumban, ahol vesztegetési ügy robbant ki. Le is tartoztattak egy főosztályvezetőt, annak a helyettesét, meg egy Honvédelmi Minisztérium által alapított és felügyelt cégnek a vezetőit. Na, ezek ügyét vizsgálja ki és tesz meg mindent az ilyen és hasonló ügyek elkerülése érdekében a rettenthetetlen miniszter, a politikai felelős. Még jó, hogy egy puskát nem kell elsütni, mert a végén kiderül, hogy fából van. És hol van még a vége?
Talán békében megússzuk március 15-ét, és remélem a sokak által csak valami nagy darab, koordinálatlan mozgású, éppen ezért esetlen emberként ismert valaki sem követ el maga ellen sikertelen merényletet a választási időszakban. Mert ez még hiányzik.
Mr. Bűbáj
