Veszprém megyei hír- és véleményportál - indexveszprem.hu

Tisztelt Szerkesztőség!

Férjemhez a két ünnep között (Karácsony és Szilveszter), sajnos ki kellett hívni az ügyeletes háziorvost, aki egyből beutalta a veszprémi kórházba.

Ez szombat este 10 órakor történt. Saját autónkkal vittük be, mert a mentőkre várni kellett volna. Sajnos nem volt időnk, mert nagy fájdalmai voltak, nem tudott a bal lábára ráállni. Mikor beértünk, előttünk a sürgősségi osztályon "csak" 3 részeget látott el az ügyeletes doktornő, a férjem addig a másik szobában feküdt a kezelőágyon a fájdalmai között. Fájdalomcsillapító injekciót kapott, amitől nem javult az állapota. Közben bejött az ügyeletes orvos, és kérdezte, hogy van. Azt mondta, tudna másfajta injekciót is adni, de nem törte magát, hogy segítsen a férjemen és, hogy már megírta az ambuláns nyilvántartást, ne húzzuk az idejét, hogy megint újat kell neki írnia. Hajnali 2.30 óra volt, a férjem úgy döntött, mivel semmit sem tudnak vele csinálni, saját felelősségére hazamegy.

Vasárnap délután sajnos annyira erősödtek a férjem fájdalmai a lábában és a derekában, hogy visszavittem 14 óra körül. Akkor már másik ügyeletes orvos volt, aki az idegsebészetről hívta le a kollégáját, aki úgy látta jónak, ha befekteti a férjemet az osztályra 2-3 napra. 10 nap lett belőle. Közben elküldték MRI vizsgálatra ahol kiderült, hogy kitüremkedett súlyos gerincsérve van a lumbális területen. A 10 nap benn fekvés alatt csak a fájdalmát csillapították, semmilyen kezelést nem kapott. Nem küldték át semelyik kórházba, ahol elkezdték volna a kezelését.

Magánúton kiderítettük a győri kórházban levő ideggyógyászat telefonszámát, sajnos a főorvossal nem tudtunk előbbi időpontot lebeszélni, mert külföldön volt. Még 9 nap fekvés itthon gyógyszerszedések között, hosszú éjszakák alvás nélkül. Összesen 17 nap telt el, míg a férjem eljutott a győri kórházba, ahova már az MRI vizsgálat után el kellett volna küldeni. Egyszerűen nem volt erő a lábában, és az egész el volt zsibbadva. Mikor bekerültünk a győri idegsebészetre, a főorvos a másnapi műtétet javasolta. Persze vállalta a férjem, hogy ne legyenek további fájdalmai. A 17-19 nap alatt annyira leépült a bal lába, hogy izomsorvadás kezdődött benne.

Jelenleg még benn fekszik a kórházban, várjuk, majd a gyógytornász közreműködését, aki visszahozza az erőt a lábába, és segít majd a férjemnek, hogy újra az igazi combjai legyenek.

Meg szeretném kérdezni, hogy ki ebben a felelős? Miért kell egy embernek lebénulnia, hogy valaki kezelésbe vegye?

Köszönöm, hogy elolvastak! Egy szomorú és kimerült feleség: Csicsainé ( Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. )
 

A válaszadásra Dr. Rácz Jenőt, a megyei kórház főigazgatóját kértük fel.

Tisztelt Szerkesztőség!

Azért Önökhöz intézem a válaszomat, mert Önök kerestek meg minket. Ha a beteg hozzánk fordul panaszával – természetesen számára is megadhattuk volna a szükséges információkat, ráadásul konkrét dokumentáció alapján – amelyet most a betegjogi szabályok alapján sajnos nem tehetünk meg, hiszen a beteg felhatalmazása nélkül a gyógykezeléséről szóló információk senki számára nem kiadhatók. Ennek megfelelően nem a konkrét betegről, hanem a levélíró által elírt betegségről tudok Önöknek válaszolni.

A lumboichialgiás tünetegyüttes (köznapi néven lumbágó) sajnos a kétlábon járás természetes következménye az emberi fajban. Lényege, hogy a gerinc csigolyák közti porckorong külső kötőszövetes tokja meggyengül, és ennek következtében a belső kocsonyás állomány a kötőszövetes tokon át sérvszerűen kitüremkedik (ezért nevezik gerincsérvnek). A jelenség leggyakrabban az ágyéki gerinc szakaszon jelentkezik. A tünetek első sorban attól függenek, hogy a gerincsérv melyik porckorongot érintik és a sérv milyen területre gyakorol nyomást. A betegek nagy részénél a panaszok tüneti kezelés (fájdalom csillapítás, izomlazítók, ágynyugalom) hatására rövidebb-hosszabb idő alatt (néhány naptól akár néhány hét) megszűnnek – bár ez az alapbetegséget nem gyógyítja meg. Tartós konzervatív kezelés (gerinckímélő életmód, célzott gerincizom erősítés, szükség szerinti orvostechnikai eszközök használata és kiegészítő gyógyszeres kezelés) az esetek nagyobb részében elkerülhetővé teszi a műtéti beavatkozást. A konzervatív kezelést döntő többségében nem igényel fekvőbeteg intézményi ellátást. Tekintettel arra, hogy a műtéti beavatkozás nem kockázat mentes – sőt szövődményként visszafordíthatatlan károsodásokat (bénulás, érzészavar, vizelési zavar, impotencia) is okozhat, ezért csak kellő indikáció esetén – az esetleges veszélyeket is figyelembe véve hozható meg erről a döntés.

A fentiek alapján tehát a szakmai szabályoktól nem eltérő, hogy nem történik minden lumboischialgiával sürgősségi osztályon jelentkező betegnél osztályos felvétel, illetve az is nyilvánvaló, hogy nem minden intézménybe felvett gerincsérves beteg esetében kell műtéti beavatkozást végezni, illetve csak a legritkább esetben kell azonnali műtétet végezni. Amennyiben mégis szükség van ilyen jellegű műtétre, úgy a területi ellátási kötelezettség ezen beavatkozásokra a megyénk betegeinek a győri kórházat jelöli ki.

A fentieknél részletesebb választ – illetve a konkrét ellátás kivizsgálását – a betegnek abban az esetben adhatunk, ha Ő hozzánk fordul – és ezzel felhatalmazást ad erre.

Tisztelettel: dr. Rácz Jenő